Valahogy nem tudok kimaradni az utazós kalandokból. Ilyen volt a mai is. Kelenfölfön felszálltam a vonatra, ami mindig kellemes emlékeket ébreszt bennem, ugyanis az utolsó utamon sikerült belegabalyodni egy srácba, Petibe. Igazi sablonos, de mégis sikertörténet: ő még aznaposan, én másnaposan üldögéltünk a vonaton. Nekem cigim volt, neki söre, aztán megosztoztunk barátian az előtérben. Beszélgettünk, ránk esteledett, és igazi forgatókönyvhöz illően csak ebben a folyosórészben nem égett a villany. Egy kis intellektüell beszélgetés után a könyvekről meg az aukciókról jó kis csókolózásba kezdtünk, aztán Esti Kornéllal folytattuk, akinek szintén volt egy hasonló kalandja. (ez magyarázza, hogy buszon miért nehezebb ismerkedni . képzeljétek el Kornélt, ahogy egy ülésen nyomorog...) Persze aztán én leszálltam Kelenföldön, ő utazott tovább, de úgy feldobta a napom meg az egóm az a két óra, hogy hejj :D

Természetesen soha többé nem fogjuk látni egymást, ez a sztori pont ettől teljes.

Na, de érdekes módon ma is egy Petivel lettem gazdagabb, egy egerszegi, nyaralásból visszatért, szelíd motorozós, ambulancián dolgozó úriemberrel. Már belépéskor szimpi volt, hiszen kendő volt a fején; mikor elővette a sörét, majd a másodikat, már tudtam, hogy jó helyre ültem :) induláskor én is gondolkodtam egy sörön, de végül kóla lett belőle, mert egyedül nem akartam nekiállni. Az úton már sajnáltam :)

Így most itt üzenem neki, hogy remélem, megtalálta a kalauzt (aki szintén baromi jófej volt, és még sármos is), és az ajkai Devecserelkerülős buszjáraton nem veszett el. Talán már ő is hazaért :)